A történet előzménye, hogy eladtam a WH 40K ork seregem maradékát. Meghagytam körülbelül 20 db. boyt és nobot, meg rengeteg bitzet. Ezekből, ha az időm engedi, konvertálok egy Blood Bowl csapatot. Meg a vicc kedvéért egy osztag gretchint hajcsárral. Tehát a befolyt pénz egy részéből vettem vagy egy tucat Infinity figurát.
De kanyarodjunk egy kicsit vissza a kezdetekhez. Ne féljetek, nem megyek vissza ’91-ig, Rubin kódexestül meg Harc és Varázslatostúl, hanem szigorúan a hobbival (terepasztalos figurás játékok) fogok foglalkozni.
Talán három éve érlelődött meg bennem a gondolat, hogy egyszer nekem is kéne ilyesmivel foglalkozni. Azelőtt csak mint valami érdekes, de bizarr és drága hobbira tekintettem. Ahogy jött a gondolat, úgy találtam mindig, valamit amiért nem vágtam bele: nem lenen rá pénz, nem lenne rá idő, béna vagyok hozzá stb.
Aztán 2008 nyarán körülbelül a 40K 5. kiadásakor azt mondtam, hogy hatörikhaszakad…
Elolvastam a témában mindent, amit lehetett. Apránként szisztematikusan elkezdtem összeszedni, összevásárolni a szükséges kellékeket (szerszámok, eszközök, anyagok, festékek). Majd október végén megvettem a kezdődobozt. Praktikus okokból – olcsón, könnyen lehet figurához jutni, sok lehetőség van a konvertálásra – az ork sereget választottam. Ezt később ügyes vásárlásokkal egy nagyon gyors kb. 2500-3000 pontos sereggé alakítottam.
Miért hagytam abba mégis? Láttál már ekkora pontszámú ork sereget? Mi jutna eszedbe arról, ha valaki azt mondaná, fesd ki!
Végtelen történet?
Nekem viszont eléggé limitált az időm, amit a hobbinak szentelhetek. Egyre frusztrálóbb volt a fekete szürke hadakat csatába vezetni hétről hétre. Úgyhogy egy idő múlva hagytam az egészet a fenébe. Tehát nem a szabályrendszert tartottam rossznak. Abban a léptékben az is egyfajta megoldás a harc modellezésére. Úgy-ahogy. Meg különben is minden rendszerben lehet hibát találni.
Nehéz egy költséges hobbit otthagyni, az ember ugyanis hajlamos beleesni a dollárárverés csapdájába. Ha már ennyit költöttem rá, ha már ennyi időt foglalkoztam vele, akkor már nem hagyom abba. Kinek ismerős ez?
De mégis rászántam magam. Sokáig a Warmachine/Hordes volt az esélyes jelölt, mint új játék amit játszanék, de később elriasztott, hogy irgalmatlan nagy költség lenne most már belekezdeni.
Aztán tavaly decemberben RPG.hu-n olvastam a Malifauxról. Skirmish játék, nemrég indult, ezért kevés a figura és kicsi a belépési költség. A fluff hangulatos, a játékmenet tetszetős, úgyhogy egy Ramos vezette sereget összevásároltam januárban. 18000-20000 Ft-ból összehoztam egy kb. 70 pontos sereget, ami a Malifauxban majdhogynem epic méretűnek számít.
Egyik alkalommal a Gólem Művekben Tamás az orrom alá dugott mindenféle dobozokat. Ezekből rögtön kitűntek nekem az EDEN dobozai. Eddig is bejött- gondoltam-, hogy kinézetre-hangulatra vásároltam figurákat, úgyhogy most sem haboztam. Egy Clan Bamaka csapat tulajdonosaként annyit mondhatok, hogy nem bántam meg a döntést.
Legnehezebben az Infinity győzött meg. Nem igazán tudtam megbirkózni a futuriszikus-nyüzüge-manga feelinggel. Meg lusta voltam elmélyedni a szabálykönyvben, csak átfutottam rajta, de úgy túl bonyolultnak tűnt. További probléma volt az ideiglenes pénzhiány.
De az ajlas Infinity játékosok sötét machinációi, a folyamatos rábeszélések, győzködések, apránként lépésről lépésre felpuhították az ellenállásomat. Lassan beláttam, hogy akármennyire is ellenkezem nekem is lesz csapatom. Ideje volt megbarátkozni ezzel, hát ráböktem a számomra legemészthetőbb frakcióra, az Ariadnára.
Ezzel persze csináltam magamnak egy újabb problémát, nevezetesen, hogy milyen seregem legyen: vegyes Ariadna, orosz, francia, skót? Az első esetet hamar kizártam. Nekem ne rambózzon egymás mellett egy kozák és egy szoknyás fickó! Aztán kb. mindegyik alfrakció szimpatikusnak tűnt, fej-fej mellett haladtak. Végül egyszerűen hoztam meg a döntést. Alfrakciónként csináltam magamnak egy diavetítést az összes megjelent figurából a gépen, és figyeltem a hatást. Orosz…. Jó, jó, de… Skót…. Jó, jó, de…
Merovingian… K* Jó, K* jó, és nincsen de!
Úgyhogy két Gólemlátogatás alatt bevásároltam a teljes francia range-t. Ebben persze segítségemre volt az is, hogy pont akkor szabadultam meg az ork sereg maradékától, így rendelkeztem kellő pénzmaggal.
A figurákat megvettem, illett tehát elolvasnom a szabálykönyvet is. És, hát hm… ez jónak tűnt. Gyorsan összefúrtam-faragram-ragasztottam a katonáimat, és szerdán elvittem felavatni, és annak rendje és módja szerint sok nomád harcos közreműködésével át is estek a tűzkeresztségen.
Végszóként nem is nagyon tudok mást mondani, mint az egyik kedvenc idézetemet:
Louis, I think, this is the beginning of a beautiful friendship.
